Segítői hitvallás
„Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkővel teli kamra:
megőrizni senkise bírja.
Kincs, gőg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.”
(Lao-Ce: Tao Te King 9. )
„Az ember inkább akar saját feje szerint tönkremenni, mint más által kezdeményezett értelmet követni.” […] „A támolygás végtelen, de az ember erői nem azok. És nem a kijózanodáshoz közeledik, hanem az enyészethez.” […] „És csak kíséreljék meg a támolygást valakitől elvenni, tombolni fog, hogy életétől akarják megfosztani.” […] Ez a néhány, Hamvas Béla-írásokból vett lényeglátó mondat jól összefoglalja tevékenységem lényegét. Munkám során első lépésben az alkoholbetegség lehetséges következményeit próbálom tudatosítani a kliensben, vagyis célom a betegségtudat kialakítása, az alkoholistára és a környezetére jellemző tagadás rendszerének lebontása. Ezt követheti a belátás, a problématudat elősegítése, majd – ha ezt követően a közös munka mellett döntünk –, az átfogó változási folyamat beindítása, a kezdeti tétova lépések kísérése, a bábáskodás önmaga keserves és fájdalmas újjászülésében. Mert ezt a munkát senki sem végezheti el helyette – én sem.
Segítői filozófiám egyik sarkköve a 12 lépéses felépülési programok és közösségek, mindenekelőtt az Anonim Alkoholisták által is vallott, úgynevezett „betegségelv”. Vagyis az a felfogás, mely szerint az alkoholizmus gyógyíthatatlan, progresszív, krónikus és halálos betegség. Nem lehet „kigyógyulni” belőle, ha valaki eljutott az alkoholizmusig, annak számára már nem lehetséges a „szociális ivás” megtanulása, élete végéig alkoholista marad, viszont tünetmentesen tarthatja betegségét. Ennek érdekében azonban folyamatosan dolgoznia kell saját felépülésén, minden nap el kell végeznie az ehhez szükséges józanságmunkát.
Felfogásomban a józanság jóval több, mint puszta szermentesség. A sikerrel felépülni vágyónak távolról sem csupán az a feladata, hogy elhagyja a kényszeres szerhasználatot. Ez a lépés kulcsfontosságú, de önmagában nem több, mint elsőfokú változás, amit – a folyamatos „józanságmunka” nélkül – előbb-utóbb szinte szükségszerűen életformabeli visszarendeződés, majd visszaesés követ. Egy csupán nem ivó, de semmilyen egyéb változáson át nem esett száraz alkoholistának változatlanul az alkoholról szól az élete, csak ezúttal annak a fájó hiányáról. A józanság ugyanis másodfokú változást feltételez, vagyis nem elég kivonni a rendszerből az alkoholt, mert ha minden más változatlan marad a függő személyiségben és életvitelében, akkor a szenvedélybeteg gondolkodásmód, a családi játszmák, a beidegződések előbb-utóbb vissza fogják vezetni az érintettet az iváshoz. Szárazság és józanság között komoly életminőségbeli különbség van. Tapasztalatom szerint a józanság megtartásának legbiztosabb útja a folyamatos változás, a pótlólagos személyiségfejlődés, az önismeret fejlesztése, a személyes kapcsolatrendszer és életvitel átformálása, és mások segítése. A józanodó szenvedélybeteg beletalálhat saját valódi sorsába, és élete legnagyobb kalandjának részese lehet, ami legbelső, valódi önmaga és a világ felfedezéséről, a belső harmónia és béke megtalálásáról szólhat. A józanság életcél, a józanodás pedig életforma, értékrend, gondolkodásmód. Ennek vonzóvá tételét tekintem elsődleges feladatomnak segítői munkám során.
Ha segítségre van szüksége, várom jelentkezését ezeken az elérhetőségeken.
Segítői hitvallás



